Nem vagy Te egy kicsit túl “jó”?

Megint év eleje van, és Te biztos megint tettél egy csomó fogadalmat. Ezeknek nagy része mindig arra irányul, hogy miben fogsz önmegtartóztatóan viselkedni (evés, ivás, vásárlás, stb.), mire fogod rákényszeríteni magad (diéta, torna, nyelvtanulás, továbbképzés, másokkal foglalkozás, vélemény lenyelés, stb…). Gondolj bele: mennyi “kényeztetést” adtál fel 2014-ben? Hány bulit, vakációt, baráti találkozót adtál fel munka miatt? Háyszor vettél valami praktikus dolgot a, haszontalan, de klassz és jópofa cucc helyett, ami hirtelen megtetszett?

Ha végiggondolod, és úgy tűnik túl hosszú a listád, lehet hogy azok közé tartozol, akik túlságosan csak a jövőre gondolnak. Ezt az állapotot az Egyesült Államok Columbia egyetemén Ran Kivetz, az elegáns „hyperopia“ szóval illette. Hyperopic („távollátó“) emberek feladják azt, ami kellemes és kényeztető lenne számukra a jelenben, és helyette túlságosan arra koncentrálnak, hogy hasznos dolgokat vegyenek, felelősségteljesen és „erényesen“ viselkedjenek. 

Mi ezzel a baj? Èn folyton arról írok, hogyan tűzzél ki újabb célokat, érj el régieket, és szedd össze magad (és az erődet) ahhoz, hogy mindent úgy tegyél, hogy az elhatározásaidat (és az önmagadról látni kívánt képet) megvalósíthasd. Ehhez sok önfeláldozás kell, nem?

A probléma az, amikor visszanézve sajnálod, hogy az akkor „helyes“-nek vélt viselkedést választottad. Márpedig ez egy nagyon is valós probléma. Kivetz kutatásai azt mutatták, hogy ahogy az idő múlik, egyre valószínübb hogy megbánjuk erényes viselkedésünket. Az egyik tanulmányban Kivetz megkérte a tavaszi szünidőről éppen visszatérő diákok egy csoportját, hogy számokkal jelöljék meg, mennyire értenek egyet az ilyen és ezekhez hasonló kijelentésekkel: „többet kellett volna tanulnom“; többet kellett volna utaznom“; „több pénzt kellett volna költenem olyan dolgokra, amiknek örülök“; „több pénzt kellett volna spórolnom“. A diákok körülbelül ugyanolyan arányban érezték, hogy megbánták a szünidő alatt hozott döntéseiket, mint hogy elégedettek voltak velük. Ugyanezeket a kérdéseket Kivetz feltette olyan volt diákoknak is, akik 40 évvel elöbb végeztek az egyetemen. Közülük lényegesen többen fejezték ki sajnálatukat, hogy túl „erényesen“ viselkedtek, olyan döntéseket hoztak amelyekhez nem volt kedvük, de úgy gondolták azok a „helyes“ döntések. Úgy érezték, túl sok élvezetet mulasztottak el.

Egy másik tanulmányban Kivetz négy csoportra osztotta az embereket. Az első csoport tagjait megkérték, emlékezzenek vissza arra, amikor az előző héten a munka és szórakozás között kellett választaniuk, és a szórakozást választották. A második csoport tagjainak arra kellett visszaemlékezniük, amikor ugyanilyen helyzetben a munkát választották, és mindkét csoport tagjai értékelték mekkora bűntudatot éreztek a döntésük miatt. A harmadik és negyedik csoport ugyanezt tette, de öt évvel azelöttre kellett visszaemlékezniük és értékelniük a jelenlegi érzéseiket az akkori döntésükkel kapcsolatban. Azok, akik előző héten választották a szabadidőt munka helyett, sajnálták a választást, míg azok akik ugyanezt tették öt évvel korábban, elégedettek voltak. Azok, akik a munkát választották az előző héten, örültek a döntésüknek, míg azok akik visszaemlékeztek arra, hogy ugyanezt tették öt évvel korábban, úgy érezték rosszul választottak akkor. 

Kivetz szerint idővel az önkényeztetésből fakadó bűntudat már nincs hatással ránk, viszont egyre jobban érezzük az elmulasztott örömök miatti megbánást. Daniel Kahneman Nobel-díjas pszihológus szerint a bűntudat egy „forró“ érzés, míg az, hogy elmulasztottunk valami jót egy hidegebb, elgondolkodtatóbb érzés. Az elöbbi gyorsan elég, az utóbbi inkább idővel jön elő, amikor elgondolkozunk, visszagondolunk és értékeljük az életünket.

Ezek nem drámai döntések, csak az a kérdés, mennyit halmozol fel belőlük. Hányszor halasztod el a vakációdat és választod a salátát a torta helyett. 

Persze ez nem azt jelenti, hogy csak a mának kell élni. Meg kell találni a Neked megfelelő egyensúlyt. Ehhez sokszor segít, ha megvizsgálod a legfontosabb értékeidet, és átnézed az elhatározásaidat. Milyen célokat tűztél ki ezek megvalósítása érdekében? 

A másik nagyszerű módszer egy Èletcél Megjelólés. Az első mondatban írd le, hogy mit szeretnél elérni az életedben. Mit szeretnél magadnak, mitől fogod úgy érezni visszanézve, hogy érdemes volt élned. Foglald össze egy mondatban. A második mondatban írd le, hogyan szeretnéd ezt elérni (milyen cselekedetekkel, viselkedéssel, stb…). A harmadik mondatban pedig azt, hogy milyen hatással szeretnél lenni a világra – mit szeretnél hátrahagyni. Ez valószínüleg szépen kikristályosítja számodra azt, hogy mi a legfontosabb Neked, mit kell prioritásként kezelni, akkor is, ha természetesen többször kompromisszumra vagy kénytelen. 

Ha úgy érzed, a „távollátók“ táborába tartozol, írd le most előre, hogy mit fogsz azért tenni, hogy a legmélyebb értékeidre ma is odafigyelj. Például, ha az utazás (mögötte rejlő lehetséges értékek: felszabadultság, szabadság, új tapasztalatok szerzése, kihívások, önmegvalósítás) óriási örömmel tölt el, érdemes nem halogatni. Akkor is, ha úgy érzed hogy spórolnod kell egy távolabbi cél érdekében, találd ki milyen kis utazás férne mégis bele még ebben az évben, és fizess be rá már jó előre. Végső esetben még egy útikönyv olvasása is megteheti…