Ami a szádon, az a fejedben?

Végiggondoltad már a gondolataid és a szavaid kreatív erejét? El tudod képzelni, hogy ezekkel a saját szabadságodat, a választási lehetőségeidet korlátozod? Annyi mindent mondunk, amibe nem gondolunk igazán bele, vagy amit nem gondolunk végig. Túlzunk, alap nélküli ítéleteket hozunk, boldogan hírdetjük hogy mire nem vagyunk képesek, mi lehetetlen, mások véleményét ismételgetjük mintha a saját tapasztalatunk beszélne belőlünk, és sorolhatnám tovább. Vajon ezek csak meggondolatlan szavak, vagy nagyobb hatással vannak az életünkre, mint gondolnánk?

Az előző cikkemben említettem a negatív hitek kialakulási folyamatát, azok szerepét az önképünk kialakításában és ezzel együtt a céljaink elérésében (sőt, már a kitűzésükben is!). Azt hiszem érdemes erről egy kicsit részletesebben is beszélni, mert nem csak az önképünk torzításával határoljuk be fejlődésünket, lehetőségeinket és végeredményben a boldogságunkat. A mondatok amikkel kifejezzük gondolatainkat, és még inkább a szavak melyeket használunk ezekben a mondatokban, nagy hatással vannak a gondolkodásunkra és a magatartásunkra.

Már itthoni ügyfeleimtől is hallottam, hogy kezdenek olvasni az NLP-ről (neuro-linguistic programming). Az NLP azt a három tudományt tanulmányozza és rendszerezi, ami a nevét adja: 1. az agy, és ahogy gondolkozunk (neuro), 2. a nyelv használatunk, és ahogy ez ránk hat (linguistic), és 3. milyen sorrendben végezzük a tetteinket a céljaink elérése érdekében (programming). Amikor olyan szavakat használunk, melyek behatárolják a lehetőségeinket, ez azt mutatja, hogy a gondolkozásunk is behatárolt egy bizonyos szinten, mert a nyelvezet a gondolatok világába enged belátást. Ha a gondolkozásunk limitált, ez azt jelenti, nem is látjuk a lehetséges lépéseket melyeket tehetünk, a lehetséges megoldásokat, melyekből kedvünk szerint választhatunk. Ezért meg kell kérdőjeleznünk a nyelvezetünket hogy biztosítsuk, valóban feltárul elöttünk a lehetséges megoldások széles választéka.
A mindennapjainkban egy kis odafigyeléssel mindannyian használhatjuk az NLP néhány egyszerűen elsajátítható részét, és segítségével könnyebbé tehetjük céljaink elérését:

1. Túlzott általánosítások: 

Sokszor egy-két példa nyomán úgy döntünk, minden “így” van. Sokszor igazunk van – és sokszor nincs. Amikor igazunk van, ez segítségünkre van abban, hogy szokásokat alakítsunk ki. Amikor nincs, akkor lehetőségektől fosztjuk meg magunkat. Vedd észre amikor ezeket a szavakat használod: mindig, soha, senki, mindenki, sehol, stb… Főleg, amikor egy probléma megoldása keresése közben hangzanak el, kérdezd meg magadtól: “Tényleg, mindig ?” vagy “Tényleg senki?” “Még nem volt erre ellenkező példa?” Sokszor ez a fajta túlzott általánosítás olyan negatív meggyőződésre világít rá, amiről az előző cikkben írtam.

2. Feltételezések: 

Amikor felteszünk magunknak (vagy másnak) egy kérdést, belefoglalunk olyan feltételezéseket, amelyek nem biztos hogy igazságot takarnak. Ez főleg akkor veszélyes, ha magunkban játszódik le, mert ha mással beszélünk, a másik megkérdőjelezheti azt. Például, a “Mit kellene tennem, hogy jobban figyeljen rám?” kérdés feltételezi, hogy valamit nekem kellene tennem, továbbá azt is, hogy az illető most nem figyel rám. Ezzel a kérdéssel máris behatároltuk a gondolkodásunkat. Lehet, hogy a szóban forgó lény nem tudja, vagy nem akarja kimutatni, hogy odafigyel, vagy nem úgy mutatja ki, ahogyan mi szeretnénk, esetleg mi nem úgy állunk a dologhoz, ahogy lehetne. Sokszor a veszélyes feltételezések “miért” kérdésekben bújnak meg, pl. “miért nem figyel rám?” (hogy az előbbi példánál maradjunk). Persze ezt a fajta kérdést, “mikor?”, “mióta”, stb… kérdőszavakkal is fel lehet tenni.

Sokszor a feltételezések abban nyilvánulnak meg, hogy úgy beszélünk (gondolkozunk és cselekszünk), mintha tudnánk hogy mások (vagy a másik) mit gondolnak. Azt hisszük, ismerjük az indíttatást, amikor csak a magatartást, vagy cselekedetet látjuk. Ilyenkor érdemes megkérdeznünk magunktól, vajon honnan tudjuk olyan biztosan mit gondol a másik? Ennek a másik oldala, amikor azt hisszük, hogy a másik tudja (vagy tudnia kellene), hogy mi mit gondolunk. Honnan kellene tudnia? Mi mást gondolhat?

3. Kényszer szavak:

“Kell”, “kellene” és “muszáj” például olyan szavak, melyek sokszor alaptalanul nyomást gyakorolnak ránk. Amikor ezeket halljuk (gondoljuk), kérdezzük meg magunktól, “mi történne, ha mégsem?”, vagy “miért?”, vagy “ki szerint?”. Esetleg feltételezzük, hogy nem tesszük azt, amit “kell”. Ez milyen érzés lenne? Ezeket a kényszer szavakat akár átalakíthatjuk “cél” szavakká is. Helyettesítsük a “kell”-t “akarom”-mal. Ha az “ezt meg kell csinálnom”-ot átalakítjuk “ezt meg akarom csinálni”-vá, az milyen érzés? Rögtön tudni fogjuk (a gyomrunkban lesz a jel), ha ez az értékeink elleni cselekedet. Ez a kérdés visszaadja a döntés jogát a kezünkbe, és megvizsgálhatjuk, ez a bizonyos tett a céljaink felé segít-e bennünket.

4. Interpretációk

Minden, ami történik velünk, vagy körülöttünk, sokféle képen értelmezhető. Sokszor személyes sértésnek (vagy kritikának, dicséretnek, stb…) veszünk olyan dolgokat, amelyeknek semmi közük nincs hozzánk. Például amikor azt gondoljuk: “ásítozott amikor velem beszélt, ezért nyilvánvaló hogy nem érdekelte a mondanivalóm”, érdemes feltenni a kérdést, hogy más oka is lehetett-e az ásításnak. 

Ezek a szó használatok sokszor a gondolkozásbeli határainkat mutatják meg. Ezért érdemes felfigyelni rájuk. Így céljaink elérésének egyik legnagyobb ellenségével, a negatív meggyőződésekkel vehetjük fel a harcot.